2. Az eldurvult álarcosbál...

Trent az egyik oszlop mögött álldogált, szemeivel a vendégsereget fürkészte valamiféle jel után kutatva. Mondjuk, hogy egy pincérnő előbukkant a kincsestárba vezető folyosó bejáratán, Trent elmosolyodik és a feltartott hüvelykujjával jelez neki, hogy mehetnek.
Szerencsére senki sem akarta, hogy
Hamarosan történt valami, azonban nem valami pozitívnak számító dolog.
Hawkins a szeme sarkából látta, hogy a terem egyik távolabbi sarkában álldogáló négy, szamurájpáncélba öltözött biztonsági őr közül az egyik a kommunikátorához kapott. A követező pillanatban elindultak az ajtó felé, ahogy Neyy is pont az ellentétes irányban. A férfinak nem volt választása, követte őket. A  vitrinekkel teli folyosóra  a két szerencsevadász a vitrinekkel teli folyosóra érkezett, pont a szerencsevadászok háta mögé.
A férfi fintorgott a démonmaszk alatt. Az egész meló kezdett szar lenni, ráadásul pokoli meleg volt és félő, hogy ő lángra fog kapni abban az ördögmaskarában.
- Nincs meg a kehely! – kiáltotta szinte hisztérikusan Hedaya. A férfi patkányra emlékeztető feje vörös volt a méregtől. A bal kezével az ágyékát markolászta.
Hawkins elgondolkodott azon, hogy a jó öreg Nogura miért nem ment még csődbe, hogy ha ilyen balfékekre bízza a felvásárolt vállalatok vezetését.
Valószínűleg Erica kihozta a kelyhet, de akkor összeakadt Hedayával. Az valószínűleg csodával határos módon az agyműködés jeleit mutatta: rájött, hogy ha nincs a helyén a kehely, ahogy arra is , hogy ha a kincsestárból csak egy út vezetett ki, tehát az lophatta el a drágalátos műkincsét, aki épp akkor próbált meg kilógni a helyszínről: esetükben egy gésának öltözött szerencsevadászlány.
Hawkins egy pillanatra elgondolkodott.
Bár ahogy Hedaya a tökét markolászta, és láthatólag igyekezett nem bepisálni a fájdalomtól. Valószínűleg a másik verzió az, hogy egyszerűen rá akart mászni Ericára. Persze nem tudta, hogy pont a legrosszabbal kezdett, akivel csak kezdhetett a Külűrben, de ez most nem volt lényeges.
- Vegyétek őrizetbe! - üvöltötte dühtől eltorzult hangon.
Neyy rögtön előrelépett, hogy eleget tegyen az utasításnak, közben Hawkins az egyik szamurájnak öltözött férfi háta mögé lopakodott, magában fohászkodva, hogy a páncél csak dísz legyen.
A szamurájnak öltözött manot Ericához lépett és végigtapogatta a bal oldalát.
Hawkins kifújta a levegőt, hátrébb lépett a biztonságitól és megindított egy rúgást a biztonsági őr háta mögé. Az felnyögött meglepettségében és egy hangos csattanás kíséretében a kemény márványpadlóra került, a férfi kikapta a férfi pisztolytáskájából a fegyvert. A tőle jobbra lévő biztonsági ekkor ráfogta a pisztolyát. Hawkins elhajolt a fegyver lővonalából és egy félköríves rúgással kisöpörte alóla a lábát.
Neyy közben ököllel arcon csapta Hedayát, a férfi az ütés erejétől az oldalánál lévő biztonságinak esett, mindketten a padlóra estek. Erica, aki épp idejében kiszabadította a karját a földre eső férfi markából, azonnal támadásba lendült. Egy biztonsági támadt rá szemből, a lány egy gyors pördüléssel a férfi bal oldalára került, és a tenyerének élével ütést mért a páncél fedetlen nyaki részére.
A biztonsági azonnal elájult. Neyy közben felkapta az utolsó biztonságit és teljes erejéből a falhoz vágta. Hawkins azonnal a földön heverő Hedeya felé állt és ráfogta a biztonságitól zsákmányolt elegáns vonalú pisztolyt.

A padló tele volt ájult testekkel. Az a biztonsági, akit Erica intézett el, felébredt, a lányra emelte a tekintetét és felkiáltott.
- Kérem, ne bántsanak!

- Ki lesz rúgva – vetette oda Hedaya.

- Kötözd meg! – mondta Hawkins Ericának, közben el se mozdította a fegyvere csövét a földön heverő túszától.

- Amúgy minden oké – válaszolta a lány. – Jól vagyok.

- Oké – válaszolta Trent, majd minden figyelmét Hedaya-ra fordította – Kíváncsi lennék a légpárnás gyűjteményére, ha nem bánja.

- Nem tárgyalok terroristákkal – köpte ki Hedaya. Lassan feltápászkodott, a kezeit magasra emelte. – A biztonságiak tudnak a dulakodásról.
- Nem terroristák vagyunk…

- Mivel kötözzem meg? – szólt oda Erica.

Hawkins kifújta a levegőt, próbálta eljátszani a kérlelhetetlen bandavezért, de annyi minden közbeszólt. Valahogy ez a holofilmekben könnyebben ment. 

- A jelmezed selyemből van, nem?

- Igen…

- Akkor tépj le egy darabot, és azzal
A lány úgy tett ahogy Trent mondta. Az elszakadó selyem vékony és érdes hangjától Hedaya szeme alatt megrándult egy izom.

- Sokba került, mi? - élcelődött Hawkins.

- Szerintem annyi pénzt még életében nem látott és nem is fog, mert egy Nap felszínére fogom dobni magát. Semmi sem fog belőled maradni...
- Most jön az a rész, hogy inkább lassú halált kapok? - tette fel a kérdést Hawkins.
A folyosó végéből szapora, nehéz csizmák csattogása hallatszott. A szerencsevadász nem tudta, hogy lehetne ez az ügy ennél is rosszabb. Valószínűleg sokkal keményebb játékszereket hoznak, és nem arra mennek, majd hogy csak úgy lecsukassák.

- Hallja, jön a felmentő sereg. Látja nem alkudozok a maga faj…

Hawkins felsóhajtott és a pisztolya markolatával erőteljes ütést mért Hedaya halántékára.. A férfi ájultan esett össze.
Az akció lassan kezdett elfajulni.

- Nyomás!
Futásnak eredtek.
A folyosó enyhén balra kanyarodott, a vitrinek és a bennük tárolt műtárgyak elmosódott szellemalakokként suhantak el mellettük.
- Hawkins, ugye azt tudod, hogy zsákutcába rohanunk? - zihálta Erica. Próbált lépést tartani a sokkal edzettebb egykori tengerészgyalogossal és a faji adottságai miatt gyorsabb manottal, de láthatólag nem ment valami jól neki.
Hawkinsnak eszébe jutott, hogy az ölébe viszi a lányt, azonban ismerve a Jade gondolkodás módját, inkább nem próbálkozik.
- Azt hiszem, hogy itt lesz egy - a folyosó egy kétszárnyú ajtóban végződött. 

 Neyy belökte, mire beértek. Hawkins azonnal lekapta a maszkját, körülnézett és eltátotta a száját.  A kerek szoba padlóját piros és zöld sárkányokat és más mitológiai bestiákat ábrázoló mozaikok díszítették.  A falakba pedig ember magasságú díszes keretű ablakokat vágtak, amin fantasztikus kilátás nyílt a vörös rozsdával lassú harcot vívó felhőkarcolókra és a köztük cirkáló különféle légi járművekre. Az egész közepén egy franciaágy volt, balra tőle pedig egy minibár volt, a polcán különféle alakú üvegecskék bennük változatos folyadékokkal.

Neyy bezárta az ajtót, majd elé tolta a franciaágyat.

- Legalább mielőtt kikötünk a Nogura egyik bányájába, még tudok keverni egy italt – mondta Trent, elővette a kommunikátort, lenyomott pár gombot, amivel aktiválta Steven dekódoló programját. Ez véletlenszerű szétküldte pár kommunikációs állomásnak, ez egy nagy kerülőt tett meg, mire megérkezett.

- Hé Pancser! Itt gyalogos.

Steven épp bekapta az utolsó falatot, majd épp lenyelte volna, mikor megszólalt egy búgó hang a vezérlőből. Steven felköhögött, amikor a félig megrágott falat lecsúszott, majd egy időre megakadt a torkán.

A törő felpattant, útközben újra megrágta a falatot, majd lepattant a kommunikációs pult elé.

- Pancser, itt Gyalogos! – szólalt meg Hawkins torz hangja. Russel is aktiválta a dekodoló programot, így nem tudták őket bemérni a hatóságok.

- Pancser hall téged.

- Jó Pancser. Kellene pizzát hozni a munkahelyre.

- Rendben Gyalogos.

AT beült a pilótaszékbe, miközben Russel bontotta a kapcsolatot, majd leült a tüzér székébe.  Bár így visszagondolva ez nem egészen volt jó ötlet. A szállítóhajó VTOL hajtóművei felbrummogtak, a légáramlat felemelte a hajót. A hajtóművekből lángnyelvek csaptak ki, ahogy a Renegát felszökkent a Beatul vörösen izzó ege felé.

Erica levette a maszkját, most már úgy is mindegy volt. Hawkins az ajtó felé pillantott, ami mögül hamarosan léptek zaja hallatszott. Hirtelen kapirgálás jött mögüle, a levegőben égett szag kezdett el terjedni.

– Egy Achilles 109-es – mondta Hawkins, a fegyverére mutatott.  – A golyók becsapódáskor felrobbannak, plusz károkat okozva. Nem lőném velem magam lábon.

Ekkor az ajtón egy vörös folt jelent meg, majd kezdett el terjedni, az olvadó fém sistergése nem volt valami bizalomgerjesztő, és mintha melegebb lett volna. Hawkins intett a társainak, azok pedig bevetődtek a kéjlak négy sarkában álló  oszlopok mögé.

Az ajtó közepe hirtelen mozogni kezdett, majd ágyúgolyóként lőtt ki, ahogy egy páncélos láb berúgta. Két szamurájruhás vetődött be, de Hawkins résen volt.

Eléjük lőtt. A golyó átsüvített a levegőn, majd a két férfi elé csapódott, és halk pukkanással felrobbant kisebb darabokat kiszaggatva a padlót borító mozaikból. Trent felhúzta a szemöldökét, majd elismerően végignézett a fegyveren és még háromszor lőtt, mire a szamurájok visszakoztak.

– Nem fogják ilyen könnyen feladni – válaszolta Erica.

És mintha csak őt igazolták volna egy hengert dobtak be a résen, ami végiggurult, a két végéből füstfelhőt árasztva magából, ami hamarosan elkezdett szétterjedni, homályba borítva a termet.

– Hol vannak már? – kérdezte Trent.

Erica is szerette volna már tudni.

Russel felkiáltott, mikor AT balra rántotta a Renegát botkormányát kikerülve egy rozsdabarnára korrorálódott felhőkarcolót. Steven úgy érezte, hogy a gyomra mindjárt lábakat növeszt – nagy és hosszú, szőrrel borított póklábakat – és felmászik a torkán.

A Renegát innentől egyenes vonalban száguldott végig a bolygó egén. AT mindig az utolsó pillanatokban kerülte ki az épületeket vagy tért ki a felszálló űrhajók, szembe jövő légi autók elől. Mindenesetre értette a dolgát, de mintha elfelejtette volna, hogy egy ember is van a fedélzeten.

– Első törvény AT! ELSŐ TÖRVÉNY!

AT a fiú felé fordította háromszög alakú fejét.

– Kijelentés: Semmit sérülést nem láttok magán, uram.

– Ez még változhat, hogy ha így vezetsz! – üvöltötte Steven, ahogy a Renegát elsuhant egy sárga jármű mellett.  Egy omladozó gyártelep siklott a hajó alá. A kémények még mindig fekete füstöt okádtak. Steven megszorította a székének karfáját és magában kérlelni kezdett valakit, hogy élje túl ezt a kalandot.

Azonban a robot eszelős sebessége kifizetődni látszott. A távolban feltűnt a Hedeya torony jellegzetes sziluettje és egyre jobban nőni kezdett. Steven lehívta a komputerből a torony háromdimenziós tervrajzát. A levegőben kirajzolódott egy színes vonalakból álló, átlátszó ábra, minek a belsejét lépcsők, liftaknák, folyosók és különféle szobák bonyolult ábrája hálózta be. Russel utasította a számítógépet, hogy mérje be Hawkinsék utolsó ismert adását és vetítse a tervrajzra.

– Kijelentés: Mintha romlott volna a reakciósebessége. Kérdés: Jól van?

Ki programozott ebbe a robotba szarkazmust?

A torony hirtelen körbefordult, majd nőni kezdett végül megállapodott a torony keleti részén, egy kisebb szobán. Henger alakú volt, a teteje kupolás. A tervrajz szerint kiugrott az épület oldalából és a menyezettét egy üvegkupola alkotta.

A torony már egyre közelebb volt, és a törő már látta a céljukat. AT lejjebb kormányozta a hajót, majd lebegésre állította. Pontosan a koordináták felett. Azonban valami nem volt rendben, az egészet valami szürke köd töltötte be, amiben alakokat látott mozogni, akik egymásra lőttek.

Russel felpattant, majd a tüzérálláshoz sietett.

Ledobta magát, a kezét a botkormányra kulcsolta az ujjait. A képernyő, középen a célkereszttel azonnal aktiválódott. Steven előrenyomta, majd körbemozgatta, a kép Ericáékra mozdult, majd a szoba ajtaja felé vándorolt.

Russel a ködön keresztül is látta, hogy gépfegyvereket szorongató szamurájok lépnek be az ajtón és nyitnak tűzet a társaira. Russel kifújta a levegőt, majd a hüvelykujját ráillesztette a gombra és megnyomta azt.

A hajó megremegett, amikor a sínágyúk tűzet nyitottak.  Az üvegkupola hangos csörömpöléssel omlott be.

A negyedik biztonsági őr nyomult be, ugrott át eszméletlen társán, majd nyitott tűzet Neyy előbukkanó fejére. A manot vissza húzodott, majd bevetette magát a ködbe. A következő pillanatban a férfi háta mögött bukkant elő, elkapta, majd nekivágta az ágynak.

Tompa dörrenések hallatszottak, majd valaki feljajdult. Az egyik biztonsági őrt lábon találták. Ekkor hangos csörömpölés hallatszott, a mennyezet pedig egyszerűen darabokra esett a lövések hatására. A ködréteg felett egy ismerős sziulettet lehetett kivenni.

A biztonságiak is észrevették, és megkezdték a visszavonulást. A lövedékek szétszaggatták a franciaágyat, majd balra kezdtek indulni, a mozaikból még több darabot kitépve, minek következtében a mintázat még felismerhetetlenné vált, majd újabb félkört írtak le. Ericának úgy kellett visszaugrania, hogy el ne traffálják.

Az egyik mágnesesen felgyorsított töltény még súrolta is. A lány érezte a forróságot és az ózonszagot. Ha ez eltalálja, akkor kiszakít belőle egy darabot.

Vagy ha telibe találják, akkor neki bizony vége. Erre csak ekkor eszmélt rá.

– Kinyírom! – morogta.

– Hupsz – mondta Russel, ahogy megnézte az általa elkövetett pusztítást, és megnézte Ericát a célzóképernyőn keresztül. A lány dühös fintora nem sok jót ígért. A lány is észrevehette, hogy az ágyuk pont felé mutatnak. Dühösen az ajtó felé mutatott.

Russel azonnal oda irányította a képernyő képét, majd újra lőtt.

– Felhúzom őket – mondta Steven, majd felpattant és megindult a raktér felé.

- Kérés: Megkérhetném, hogy siessen?

- Rajta vagyok az ügyön! – kiáltott AT vissza a robotnak, majd átrohant az ebédlőn. Hatalmas rendetlenség volt. Az edények szétszórva, a tellusi angolna egy szósztócsában hevert a padlón.  lemászott a raktérbe vezető létrán, bár sokszor kacérkodott, hogy lecsúszik rajta, de ahogy magát ismerte, biztos baleset lett volna belőle. A raktéren átvágva azonnal bevetette magát a szigonyágyúba. A rámpa csikorogva lenyílt, a szél befújta rajta a Beatul fülledt, fémes illatú levegőjét.  A fiú aktiválta a szerkezetet, majd kilőtte a kábelt, ami azonnal átsiklott a kupolából maradt fémvázon. Neyy azonnal elkapta a végét, majd hagyta, hogy Erica és Hawkins belekapaszkodjanak a hátába. A csévélés lassú volt, de kihozta a többieket a veszélyzónából.

- Kijelentés: Három sikló indult felénk, balról. Azonnali kivonulást javaslok. – hallatszott AT hangja Russel kommunikátorából. A társai azonnal a fedélzeten voltak, Neyy szerencsére azonnal a talpára esett.  azonban valami röhejesen festettek. Azonban Russelnek nem volt kedve nevetni se Neyy szamurájpáncélján, se Hawkins pikkelyes ruháján, de legfőképp Erica Jade tépázott selyemkimonóján. Legalábbis az után a nézés után, amit a lány a törő felé küldött.

– Fent vannak – mondta Steven, majd kipattant a székből és a társaihoz sietett. A rámpa lezárult és a Renegát észrevehetően felgyorsult. Erica azonnal Russelhez lépett.

– Majdnem kinyírtál!

– Megcsúszott a kezem!

Erica már a következő visszavágáson gondolkodott, de ekkor Hawkins kettejük közé állt.

– Hé! Erica, mondd azt hogy nálad van, utána kedvedre szétverhetted.

A lány kifújta a levegőt, benyúlt a kimonója alá és előhúzott egy apró, drágakőként csillogó zöld kelyhet. Trent azonnal a kezébe vette, majd elvigyorodott.

– Szétverhettem? – kérdezte a lány.

– Előbb pihenj le – mondta neki Trent. A hajó ekkor remegett meg, ahogy bekapott egy találatot. – A neheze csak most jön. Steven, gyere!

Russel követte Neyy-t és Hawkinst a felső fedélzetre. Az ő szerepe még nem ért végett, de valami megváltozott. Megállt, majd Ericára pillantott. A lány felhúzta a szemöldökét, az arcán nem látszott mosoly, nagy barna szemei szinte villámokat szórtak.

– Menjél már és húzzunk erről az istenverte bolygóról!