A Renegát kilépett a Fleeur bolygó smaragdzöld-azúrkék gömbje felett lépett ki a normál űrbe, majd megkezdte az ereszkedését a bolygó felé. A hajó ormótlan fémteste átsuhant a bolygó felső légkörén, a burkolata vörösen felizott a súrlódás hatására.
A pilótafülke megremegett, mikor a Fleeur bolygó gravitációja magához rántotta. Hawkins egyenesbe hozta a gépet, robotpilótára kapcsolt, majd megszólalt.
- Felkeltem Ericát. Remélem nem harapja el a torkom...
- Ha nem hívnak Russelnek, akkor nem fogja - válaszolta Neyy szárazon.
- Nyugi van - mondta a férfi.
Belépett az ebédlőbe ami teljesen üres volt. Trent az ajtóhoz lépett, bekopogtatott, majd várt. Pár percig semmi válasz nem jött. A lány kiszólt:
- Russel, nem érdekel!
- Jól van! Átadom neki!
Az ajtó ekkor nyílt ki, a lány álmos feje bukkant elő mögötte, majd rápillantott Hawkinsra.
- A Fleeur-on vagyunk?
Hawkins bólintott. Igaz, a bolygó felé átkellet haladniuk egy Hillard ponton, amit Hawkins utált, de a Fleeurt nehezen lehetett megközelíteni. Az ugrást a rendszer peremét körülvevő asztreoidamező is megnehezítette.
Utána pedig egy gázóriás, ami telhetetlen szörnyetegként rántotta magához az esetleg rossz helyen kilépő űrhajókat. Túl sok volt a nehezítő tényező.
Viszont Russel inkább megízlelte volna egy gázóriás gravitációs vonzását, mint hogy hányingerrel küszködve vezesse át az űrhajóját egy szupernehéz gömb által keltett gravitációs görbületen.
A lány elmosolyodott, majd kiakart slisszani Trent mellett, de az időben elkapta a vállát, majd visszahúzta.
- Ha Russel legközelebb bocsánatot kér, akkor megbocsátasz. Bár ezt nem hiszem. A srác csúnyán megvan sértődve, nekem pedig kell egy jó törő. - Erica megakart szólalni, de Hawkins felemelte a mutatóujját, a lányba fojtva a szót. - Jó törő, és nélküle nem boldogulunk. Erre a hétre két komolyabb melót is beütemeztem. Nem akarok úgy szívni mint a legutóbb...
- De...
- Nem fejeztem be - válaszolta. - Russel megmentett minket, ha hálásnak nem is kellene lenned, de azért hülye csitrinek se. Világos?
Erica bólintott. Hawkins remélte, hogy a lány lelkére beszélt.
- Jó, azért abba egyetértünk, hogy gyakorolnia kellene a tűzelést és a célzást.
- Igen - mondta a lány. - De ha bocsánatot kér álljon féltérdre.
- Féltérd?
- Por...
Trent félreállt Jade útjából.
- Egy laza pukedli, ez az utolsó javaslatom.
A lány kiviharzott a pilótafülkébe, Hawkinsnak volt egy kis dolga. Besétált a szobájába, leguggolt a szekrényéhez, majd belenyúlt a ruhái közé, majd kivette a kelyhet és megnézte magának.
Ilyen kis tenyérnyi cucc, és mennyit szívtunk miatta.
WC papírba tekerte a műtárgyat, majd felkapott egy válltáskát és belerakta, majd körülnézett a pedáns rendben tartott szobába. Valami nem stimmelt.
Valami mintha hiányzott volna. Megvonta a vállát, egy jó ideje nem volt minden ugyanolyan. Vállat vont, majd kisétált a kabinból. Besétált az irányítóba, ahol Neyy már megkezdte az előkészületeket a landoláshoz, a másodpilóta székében AT üldögélt.
Hawkins felvonta a szemöldökét.
- Rossz helyen ülsz.
- Válasz: Ha akarja akkor felállok.
- Tapasztalatot szerzel - válaszolta Trent.
Csodálatos kilátás nyílt a Fleeur bolygó felszínére. Egy erdő terült el alattuk, zöld kérgű, hordótörzsű fákból állt, a tetejükön nefelejcs, narancssárga és rózsaszínű virágok nyíltak. Hatalmas, a darázs és a lepke hibridjére emlékeztető rovarok repkedtek köztük, meg-meg állva egy virág felett. Ittak a nektárból és elvégezték a beporzást.
Néhány rovar akkora volt mint maga a Renegát.
A láthatáron egy hatalmas gombaformájú épület emelkedett. Több kilométer vastag lehetett, a gombakalap legalább 200 szint magas lehetett. Hawkins tudta, hogy ez egy város. A gombakalap szélén egymásra lépcsőzetesen épülő teraszok voltak, ahol folyamatosan le és fel szálltak a különféle űrhajók.
Ez volt Nispagill városa.
- Vegaiak - morogta Hawkins. Tudta, hogy a vegaiak ősei eredetileg repülő, hüllőforma lények voltak, akik az evolúciójuk egy szakaszában fokozatosan röpképtelené váltak, de úgy festett, hogy a lelkük mélyén vágytak az égre. Ezért is váltak igazi költővé...
És nagyobb kígyóvá mint a vr'ak, tette hozzá magában Hawkins. A Renegát lassan leereszkedett, az egyik leszállópályára. A hasából előkúsztak a leszállókarmok, majd megkapaszkodtak a fémfelületbe.
- Nekem tetszik, élnék egy ilyen helyen - mondta Jade.
- Nekem meg tériszonyom lenne egy ilyen helyen - Hawkins vállon veregette Neyy-t. - Na öreg, tíz pontos leszállás volt.
A manot felállt.
- Már is jobban alszok - válaszolta közben.
- AT, vigyázz a házra - vetette oda Trent. A robot bólintott.
Erica elmosolyodott erre. Hawkins biccentett, majd elindult az ebédlő felé, ahol Steven várta őket. A srác vállán átvetve már ott volt az utazótáska. Hawkins számára egyértelművé tette, hogy a fiú komolyan gondolja, amit gondol.
- Mennyi a részem? - kérdezte.
Russel megállt. Erica is előrelépett, mondani akart valamit, de Trent egy kézmozdulattal megállította.
- Steven...
- A részemet kérem.
Hawkins felsóhajtott. Ez reménytelen...
- 20 százalék.
A fiú bólintott.
- Rendben.
Amikor lesétáltak a rámpán, arcon csapta őket a Fleeur hűs és oxigéndús levegője. A háttérzajt a le és felszálló hajók hangja, az ott nyüzsgő különféle utazók beszélgetésének keveréke adta. Hawkins nagyott szívott a levegőből.
- Van egy Virító Orchidea nevű kávézó - mondta Steven, miután Hawkins mellé lépett. - Ott várlak majd titeket. Legyetek ott a pénzemmel.
- Jó van. Tudom merre van - válaszolta Trent.
A srác otthagyta őket. Erica lemondóan megrázta a fejét, majd a forgatagban eltűnő fiú után pillantott.
- Na, akkor indulás - mondta a lánynak. - Vásárolj be.
Erica elvigyorodott, majd futásnak eredt.
- Értettem uram! - rikkantotta.
Hamarosan őt is szem elől tévesztették.
- Akkor térjünk az üzletre.
A két szerencsevadász elindultak a város belseje felé. Nispagill belső részét tágas, átlátszó mennyezetű csarnokok és az azokat összekötő folyosók hálózata szőtte át. Persze valójában hologramok voltak, az ég aktuális képét mutatták, persze számítógépek által felturbózva.
Két oldalt nyitott ajtók voltak, amik felett holoreklámok hirdette a műintézmény nevét és hogy milyen szolgáltatást nyújtott, voltak boltok, szállodák, kávéházak, kocsmák, kaszinók, szépségszalonok, de olyanok is, amelyek egy idegen faj igényeire voltak szabva.
Melettűk árusok kínálták a portékáikat az előre odahelyezett bódékból. Egyesek ruhákat, parfümöket, ékszereket, holoregényeket, vagy akár élő állatokat próbáltak rásózni a vevőkre.
A város zsúfolásig tele volt. Hawkins a járókelők között kevés emberi lényt látott, azonban látott ördögre emlékeztető devliaiakat, barna, repedezett, bőrkeményedések díszitette bőrű kwizekeket, vr'akat és más változatos formájú idegeneket.
Azonban a legtöbben a vegaiak voltak. Három méter magas idegenek, akiknek karcsú kígyószerű testét, hosszú gólyalábaikat és vézna karjaikat és azok között feszülő átlátszó, csökevényes bőrhártyákat színes selyemtalárok takarták. Hosszú, S alakot formázó nyakuk végén gyíkéra emlékeztető, háromszögletű fej ült, kígyóéra emlékeztető szemeikben egy cserkésző ragadozó ravaszsága csillogott. Erre a hatásra még rá is erősített a fejük búbjától, egészen a hátuk közepéig végighúzódó vörös bőrtaréj, ami elütött a bőrüket borító azúrkék pikkelyektől.
Igen csak fenyegető jelenség voltak egy olyan fajnak, amely már ősidőktől fogva ösztönös félelmet táplál a hüllők iránt. Pont ahogy az emberek. Ahogy Hawkins közelébe ért egy is, a férfi azonnal sietősre vette a lépteit.
És ő pont egy vegaival fog tárgyalni.
Ez a bolygó a Vegai Szövetség tagja volt. Az itt élő növényekből sok értékes gyógyszert és kozmetikumot vontak ki, amit aztán eladtak szerte az ismert űrben. Persze mindenhol a legjobb áron, hála a "hüllők" kiterjedt kapcsolatainak és elrettentő gazdasági és katonai erejének. Ez a nagyhatalom volt a Humán Domínium egyetlen ismert riválisa. És már azt is kezdte behálózni... A Tralustól kezdve egészen az istenháta mögötti Salvisig voltak kereskedelmi képviseleteik.
Hamarosan megérkeztek a központi csarnokba. A terjedelmes teremben csak néhány kávézó volt, a közepén pedig három, széles üvegcső foglalt helyet, benne egy-egy átlátszó falú kapszulával.Felvonók az alsóbb szintekre. Trent azonnal beugrott az első üresbe.
- Mihez kezdünk Russel nélkül? - kérdezte Neyy.
- Nincs semmi gond - válaszolta Hawkins.
A manot megvakarta a bal fülét, majd felsóhajtott.
- Hawkins, ezért ez erős túlzás.
- Emeljem meg a részét? - kérdezte Hawkins. - Az a közös kassza rovására megy. A lelkére beszélni már nem tudok. - A férfi megrázta a fejét, a következő pillanatban egy villanással egy holotábla jelent meg a férfi bal oldalán, tele a vegaiak vonalakból és pontokból álló betűivel. Trent beírta a színt számát, mire a lift elindult.
- Keress valakit akinek csempészni való cucca van. Visszaállunk az alapokra - válaszolta Neyy. - Ja és ne csináld meg, amit most valószínűleg a fejedben forgatsz. Hogy vissza mensz a Kalgorra, hogy beszélj azzal a foxiaival. Hallottam, hogy részt vett egy bankrablásban. Feldobta a társait, majd lenyúlta a pénzt. Nem akarok így járni.
- Ja, Russel elég hülye, hogy ne áruljon el minket - mondta Trent.
- Pontosabban nem olyan okos, hogy eláruljon minket - helyesbített Neyy.
A felvonó hirtelen elindult. Több szint is elmosódott árnyékként suhant el előttük, míg a felvonó sorban elhagyta azokat, a következő pillanatban egy hatalmas csarnok tárult eléjük. Trent úgy érezte mintha csak valahogy a szabad ég alá kerültek volna.
A menyezettre ibolyaszínű égboltozatot vetítettek, a középen lebegő sárgásvörös energiaforrás nappali fénybe borította a város központi csarnokát. Itt magas, sudár törzsű, széles lombú fák nőttek, amelyeknek a törzse köré körkörös teraszok épültek. Ezeken méhkasra emlékeztető házak álltak kör alakban. Hamarosan a két szerencsevadász meglátta az előttük lévő kis tavacskákat. A lift egy puha zökkenéssel állt meg, az ajtó kitárult.
Hawkinsék pedig elindultak. A levegőben fűszeres illat keringett, néhol felrikoltott egy madár. Kevés vegai sétált a légjárdákon, vagy épp társalogtak, amikor elhaladtak a közelükben, ilyenkor rájuk meresztették kapzsi hüllőszemüket. Irqul az egyik középső településen élt, a legszélső házba. A hórihorgas vegai fajának tipikus példánya volt, aranyszövetből készült köpenyt viselt. Hawkinsék közeledtére lehajtotta hosszú fejét.
- Üdvözöllek Hawkins.
A hangja magas volt és dallamos. Széttárta hosszú karjait, nyakát S alakba hajlította, majd újra leszegte a fejét. Tradicionális vegai köszönés... Hawkins meg se kísérelte utánozni.
- Helló Irqul! - biccentett Hawkins.
A lény sarkon fordult, majd belépett a házába. Hawkinsék követték. A kunyhóban nem voltak külön helyiségek. Csak egy kosárforma ülő és alvó alkalmatosság, és egy keveret. A vegaiak ízlése puritán volt, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy nagy gazdasági birodalmat építsenek ki és ott törjenek orrot a Humán Domínium orra alá, ahol tudnak.
- Jót tett neked az itteni levegő.
- Itt a kehely - vágta rá Hawkins, majd átnyújtotta neki a becsomagolt műtárgyat. Irqul óvatosan kinyúlt érte, majd kiemelte a férfi tenyeréből, a következő pillanatban le is hántotta róla a csomagolást. A kehely felfényleni látszott a vegai kezébe.
- Egy karcolás se. Tényleg te vagy a legjobb Hawkins.
De vajon meddig?
- Köszönöm. Mi lesz a fizetséggel?
Jerich a férfira pillantott. Hawkins nem sokat volna azért, hogy ha tudná mi jár a hüllő fejében. A teremtmény szája állandóan valami kaján krokodilvigyorba fordult, a szemeiből szintén semmit sem lehetett kiolvasni.
- Persze... Előbb hallgass meg.
Neyy rásandított Hawkinsra. A tekintete csak egy valamit sugárzott. Megmondtam...
- Jó, előbb szeretném látni a pénzt.
- Egy Merui bankszámlán van. Tudod, hogy mi vegaiak soha nem tartunk maguknál pénzt.
- Itt valamit érzek.
A vegai meghajolt Neyy felé.
- A háziállatodnak igaza van Hawkins. Bizonyára érdekel, hogy miért vagyok ilyen vagyonos és megbecsült. Nos, azért mert én a klánom érdekeit nézem, persze a sajátjaim után. Ezek általában egyeznek, de ha nem akkor, nos így jártam és a klánom is. Szóval lenne itt egy feladat, ami a klánom és ezzel az én előremenetelemet szolgálja.
- Bővebben? - kérdezte Hawkins.
A vegai odalépett a kosarához, majd betúrt a benne lévő száraz növénycsomóba, majd kivett egy faedényt. Lecsavarta a tetejét, Hawkins látta hogy az tele van izgő-mozgó bogarakkal. A vegai kivett egyet, majd hangos csámcsogással összerágta.
- Hmmm... szóval újra a Nogura útját fogjátok keresztezni... hmmm... hmmmm.... finomak ezek a nyűvek.
Hawkins azonnal válaszolt.
- Jól kezdődik.
Jerich hangos cupanással lenyelte az utolsó falatot.
- Na... Ezzel az akcióval két dolgot értél el... Visszajuttattál egy értékes műtárgyat és kiérdemelted ezt a küldetést. A lényeg, hogy van pár ismerősöm a Noguránál. A vállalat egyik rejtett telephelyén egy új fajta berendezésén dolgoznak. Ez képes egy erőteret létrehozni, ami elhajlítja a fénysugarakat, ezzel láthatatlanná teszi a hajót.
- Láthatatlanná - nyögte ki Trent. Ez bizarr volt... Egy hajót úgy lehetett könnyen álcázni, hogy ha lekapcsolják a létfenntartó rendszereket, feketére festik, majd teljesen kikapcsolnak mindent. Elég primitív, lassú és kockázatos megoldás volt...
- Igen. Nos, ez értékes technológia. Ha megszerzem, a klánom és az egész népem előrelépése biztosítva lesz. Persze megfizettem az árat... A mostanit és ennek a tripláját. Nos, mi a válaszod?
Hawkins kimondta az egy szavas választ.
A pilótafülke megremegett, mikor a Fleeur bolygó gravitációja magához rántotta. Hawkins egyenesbe hozta a gépet, robotpilótára kapcsolt, majd megszólalt.
- Felkeltem Ericát. Remélem nem harapja el a torkom...
- Ha nem hívnak Russelnek, akkor nem fogja - válaszolta Neyy szárazon.
- Nyugi van - mondta a férfi.
Belépett az ebédlőbe ami teljesen üres volt. Trent az ajtóhoz lépett, bekopogtatott, majd várt. Pár percig semmi válasz nem jött. A lány kiszólt:
- Russel, nem érdekel!
- Jól van! Átadom neki!
Az ajtó ekkor nyílt ki, a lány álmos feje bukkant elő mögötte, majd rápillantott Hawkinsra.
- A Fleeur-on vagyunk?
Hawkins bólintott. Igaz, a bolygó felé átkellet haladniuk egy Hillard ponton, amit Hawkins utált, de a Fleeurt nehezen lehetett megközelíteni. Az ugrást a rendszer peremét körülvevő asztreoidamező is megnehezítette.
Utána pedig egy gázóriás, ami telhetetlen szörnyetegként rántotta magához az esetleg rossz helyen kilépő űrhajókat. Túl sok volt a nehezítő tényező.
Viszont Russel inkább megízlelte volna egy gázóriás gravitációs vonzását, mint hogy hányingerrel küszködve vezesse át az űrhajóját egy szupernehéz gömb által keltett gravitációs görbületen.
A lány elmosolyodott, majd kiakart slisszani Trent mellett, de az időben elkapta a vállát, majd visszahúzta.
- Ha Russel legközelebb bocsánatot kér, akkor megbocsátasz. Bár ezt nem hiszem. A srác csúnyán megvan sértődve, nekem pedig kell egy jó törő. - Erica megakart szólalni, de Hawkins felemelte a mutatóujját, a lányba fojtva a szót. - Jó törő, és nélküle nem boldogulunk. Erre a hétre két komolyabb melót is beütemeztem. Nem akarok úgy szívni mint a legutóbb...
- De...
- Nem fejeztem be - válaszolta. - Russel megmentett minket, ha hálásnak nem is kellene lenned, de azért hülye csitrinek se. Világos?
Erica bólintott. Hawkins remélte, hogy a lány lelkére beszélt.
- Jó, azért abba egyetértünk, hogy gyakorolnia kellene a tűzelést és a célzást.
- Igen - mondta a lány. - De ha bocsánatot kér álljon féltérdre.
- Féltérd?
- Por...
Trent félreállt Jade útjából.
- Egy laza pukedli, ez az utolsó javaslatom.
A lány kiviharzott a pilótafülkébe, Hawkinsnak volt egy kis dolga. Besétált a szobájába, leguggolt a szekrényéhez, majd belenyúlt a ruhái közé, majd kivette a kelyhet és megnézte magának.
Ilyen kis tenyérnyi cucc, és mennyit szívtunk miatta.
WC papírba tekerte a műtárgyat, majd felkapott egy válltáskát és belerakta, majd körülnézett a pedáns rendben tartott szobába. Valami nem stimmelt.
Valami mintha hiányzott volna. Megvonta a vállát, egy jó ideje nem volt minden ugyanolyan. Vállat vont, majd kisétált a kabinból. Besétált az irányítóba, ahol Neyy már megkezdte az előkészületeket a landoláshoz, a másodpilóta székében AT üldögélt.
Hawkins felvonta a szemöldökét.
- Rossz helyen ülsz.
- Válasz: Ha akarja akkor felállok.
- Tapasztalatot szerzel - válaszolta Trent.
Csodálatos kilátás nyílt a Fleeur bolygó felszínére. Egy erdő terült el alattuk, zöld kérgű, hordótörzsű fákból állt, a tetejükön nefelejcs, narancssárga és rózsaszínű virágok nyíltak. Hatalmas, a darázs és a lepke hibridjére emlékeztető rovarok repkedtek köztük, meg-meg állva egy virág felett. Ittak a nektárból és elvégezték a beporzást.
Néhány rovar akkora volt mint maga a Renegát.
A láthatáron egy hatalmas gombaformájú épület emelkedett. Több kilométer vastag lehetett, a gombakalap legalább 200 szint magas lehetett. Hawkins tudta, hogy ez egy város. A gombakalap szélén egymásra lépcsőzetesen épülő teraszok voltak, ahol folyamatosan le és fel szálltak a különféle űrhajók.
Ez volt Nispagill városa.
- Vegaiak - morogta Hawkins. Tudta, hogy a vegaiak ősei eredetileg repülő, hüllőforma lények voltak, akik az evolúciójuk egy szakaszában fokozatosan röpképtelené váltak, de úgy festett, hogy a lelkük mélyén vágytak az égre. Ezért is váltak igazi költővé...
És nagyobb kígyóvá mint a vr'ak, tette hozzá magában Hawkins. A Renegát lassan leereszkedett, az egyik leszállópályára. A hasából előkúsztak a leszállókarmok, majd megkapaszkodtak a fémfelületbe.
- Nekem tetszik, élnék egy ilyen helyen - mondta Jade.
- Nekem meg tériszonyom lenne egy ilyen helyen - Hawkins vállon veregette Neyy-t. - Na öreg, tíz pontos leszállás volt.
A manot felállt.
- Már is jobban alszok - válaszolta közben.
- AT, vigyázz a házra - vetette oda Trent. A robot bólintott.
Erica elmosolyodott erre. Hawkins biccentett, majd elindult az ebédlő felé, ahol Steven várta őket. A srác vállán átvetve már ott volt az utazótáska. Hawkins számára egyértelművé tette, hogy a fiú komolyan gondolja, amit gondol.
- Mennyi a részem? - kérdezte.
Russel megállt. Erica is előrelépett, mondani akart valamit, de Trent egy kézmozdulattal megállította.
- Steven...
- A részemet kérem.
Hawkins felsóhajtott. Ez reménytelen...
- 20 százalék.
A fiú bólintott.
- Rendben.
Amikor lesétáltak a rámpán, arcon csapta őket a Fleeur hűs és oxigéndús levegője. A háttérzajt a le és felszálló hajók hangja, az ott nyüzsgő különféle utazók beszélgetésének keveréke adta. Hawkins nagyott szívott a levegőből.
- Van egy Virító Orchidea nevű kávézó - mondta Steven, miután Hawkins mellé lépett. - Ott várlak majd titeket. Legyetek ott a pénzemmel.
- Jó van. Tudom merre van - válaszolta Trent.
A srác otthagyta őket. Erica lemondóan megrázta a fejét, majd a forgatagban eltűnő fiú után pillantott.
- Na, akkor indulás - mondta a lánynak. - Vásárolj be.
Erica elvigyorodott, majd futásnak eredt.
- Értettem uram! - rikkantotta.
Hamarosan őt is szem elől tévesztették.
- Akkor térjünk az üzletre.
A két szerencsevadász elindultak a város belseje felé. Nispagill belső részét tágas, átlátszó mennyezetű csarnokok és az azokat összekötő folyosók hálózata szőtte át. Persze valójában hologramok voltak, az ég aktuális képét mutatták, persze számítógépek által felturbózva.
Két oldalt nyitott ajtók voltak, amik felett holoreklámok hirdette a műintézmény nevét és hogy milyen szolgáltatást nyújtott, voltak boltok, szállodák, kávéházak, kocsmák, kaszinók, szépségszalonok, de olyanok is, amelyek egy idegen faj igényeire voltak szabva.
Melettűk árusok kínálták a portékáikat az előre odahelyezett bódékból. Egyesek ruhákat, parfümöket, ékszereket, holoregényeket, vagy akár élő állatokat próbáltak rásózni a vevőkre.
A város zsúfolásig tele volt. Hawkins a járókelők között kevés emberi lényt látott, azonban látott ördögre emlékeztető devliaiakat, barna, repedezett, bőrkeményedések díszitette bőrű kwizekeket, vr'akat és más változatos formájú idegeneket.
Azonban a legtöbben a vegaiak voltak. Három méter magas idegenek, akiknek karcsú kígyószerű testét, hosszú gólyalábaikat és vézna karjaikat és azok között feszülő átlátszó, csökevényes bőrhártyákat színes selyemtalárok takarták. Hosszú, S alakot formázó nyakuk végén gyíkéra emlékeztető, háromszögletű fej ült, kígyóéra emlékeztető szemeikben egy cserkésző ragadozó ravaszsága csillogott. Erre a hatásra még rá is erősített a fejük búbjától, egészen a hátuk közepéig végighúzódó vörös bőrtaréj, ami elütött a bőrüket borító azúrkék pikkelyektől.
Igen csak fenyegető jelenség voltak egy olyan fajnak, amely már ősidőktől fogva ösztönös félelmet táplál a hüllők iránt. Pont ahogy az emberek. Ahogy Hawkins közelébe ért egy is, a férfi azonnal sietősre vette a lépteit.
És ő pont egy vegaival fog tárgyalni.
Ez a bolygó a Vegai Szövetség tagja volt. Az itt élő növényekből sok értékes gyógyszert és kozmetikumot vontak ki, amit aztán eladtak szerte az ismert űrben. Persze mindenhol a legjobb áron, hála a "hüllők" kiterjedt kapcsolatainak és elrettentő gazdasági és katonai erejének. Ez a nagyhatalom volt a Humán Domínium egyetlen ismert riválisa. És már azt is kezdte behálózni... A Tralustól kezdve egészen az istenháta mögötti Salvisig voltak kereskedelmi képviseleteik.
Hamarosan megérkeztek a központi csarnokba. A terjedelmes teremben csak néhány kávézó volt, a közepén pedig három, széles üvegcső foglalt helyet, benne egy-egy átlátszó falú kapszulával.Felvonók az alsóbb szintekre. Trent azonnal beugrott az első üresbe.
- Mihez kezdünk Russel nélkül? - kérdezte Neyy.
- Nincs semmi gond - válaszolta Hawkins.
A manot megvakarta a bal fülét, majd felsóhajtott.
- Hawkins, ezért ez erős túlzás.
- Emeljem meg a részét? - kérdezte Hawkins. - Az a közös kassza rovására megy. A lelkére beszélni már nem tudok. - A férfi megrázta a fejét, a következő pillanatban egy villanással egy holotábla jelent meg a férfi bal oldalán, tele a vegaiak vonalakból és pontokból álló betűivel. Trent beírta a színt számát, mire a lift elindult.
- Keress valakit akinek csempészni való cucca van. Visszaállunk az alapokra - válaszolta Neyy. - Ja és ne csináld meg, amit most valószínűleg a fejedben forgatsz. Hogy vissza mensz a Kalgorra, hogy beszélj azzal a foxiaival. Hallottam, hogy részt vett egy bankrablásban. Feldobta a társait, majd lenyúlta a pénzt. Nem akarok így járni.
- Ja, Russel elég hülye, hogy ne áruljon el minket - mondta Trent.
- Pontosabban nem olyan okos, hogy eláruljon minket - helyesbített Neyy.
A felvonó hirtelen elindult. Több szint is elmosódott árnyékként suhant el előttük, míg a felvonó sorban elhagyta azokat, a következő pillanatban egy hatalmas csarnok tárult eléjük. Trent úgy érezte mintha csak valahogy a szabad ég alá kerültek volna.
A menyezettre ibolyaszínű égboltozatot vetítettek, a középen lebegő sárgásvörös energiaforrás nappali fénybe borította a város központi csarnokát. Itt magas, sudár törzsű, széles lombú fák nőttek, amelyeknek a törzse köré körkörös teraszok épültek. Ezeken méhkasra emlékeztető házak álltak kör alakban. Hamarosan a két szerencsevadász meglátta az előttük lévő kis tavacskákat. A lift egy puha zökkenéssel állt meg, az ajtó kitárult.
Hawkinsék pedig elindultak. A levegőben fűszeres illat keringett, néhol felrikoltott egy madár. Kevés vegai sétált a légjárdákon, vagy épp társalogtak, amikor elhaladtak a közelükben, ilyenkor rájuk meresztették kapzsi hüllőszemüket. Irqul az egyik középső településen élt, a legszélső házba. A hórihorgas vegai fajának tipikus példánya volt, aranyszövetből készült köpenyt viselt. Hawkinsék közeledtére lehajtotta hosszú fejét.
- Üdvözöllek Hawkins.
A hangja magas volt és dallamos. Széttárta hosszú karjait, nyakát S alakba hajlította, majd újra leszegte a fejét. Tradicionális vegai köszönés... Hawkins meg se kísérelte utánozni.
- Helló Irqul! - biccentett Hawkins.
A lény sarkon fordult, majd belépett a házába. Hawkinsék követték. A kunyhóban nem voltak külön helyiségek. Csak egy kosárforma ülő és alvó alkalmatosság, és egy keveret. A vegaiak ízlése puritán volt, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy nagy gazdasági birodalmat építsenek ki és ott törjenek orrot a Humán Domínium orra alá, ahol tudnak.
- Jót tett neked az itteni levegő.
- Itt a kehely - vágta rá Hawkins, majd átnyújtotta neki a becsomagolt műtárgyat. Irqul óvatosan kinyúlt érte, majd kiemelte a férfi tenyeréből, a következő pillanatban le is hántotta róla a csomagolást. A kehely felfényleni látszott a vegai kezébe.
- Egy karcolás se. Tényleg te vagy a legjobb Hawkins.
De vajon meddig?
- Köszönöm. Mi lesz a fizetséggel?
Jerich a férfira pillantott. Hawkins nem sokat volna azért, hogy ha tudná mi jár a hüllő fejében. A teremtmény szája állandóan valami kaján krokodilvigyorba fordult, a szemeiből szintén semmit sem lehetett kiolvasni.
- Persze... Előbb hallgass meg.
Neyy rásandított Hawkinsra. A tekintete csak egy valamit sugárzott. Megmondtam...
- Jó, előbb szeretném látni a pénzt.
- Egy Merui bankszámlán van. Tudod, hogy mi vegaiak soha nem tartunk maguknál pénzt.
- Itt valamit érzek.
A vegai meghajolt Neyy felé.
- A háziállatodnak igaza van Hawkins. Bizonyára érdekel, hogy miért vagyok ilyen vagyonos és megbecsült. Nos, azért mert én a klánom érdekeit nézem, persze a sajátjaim után. Ezek általában egyeznek, de ha nem akkor, nos így jártam és a klánom is. Szóval lenne itt egy feladat, ami a klánom és ezzel az én előremenetelemet szolgálja.
- Bővebben? - kérdezte Hawkins.
A vegai odalépett a kosarához, majd betúrt a benne lévő száraz növénycsomóba, majd kivett egy faedényt. Lecsavarta a tetejét, Hawkins látta hogy az tele van izgő-mozgó bogarakkal. A vegai kivett egyet, majd hangos csámcsogással összerágta.
- Hmmm... szóval újra a Nogura útját fogjátok keresztezni... hmmm... hmmmm.... finomak ezek a nyűvek.
Hawkins azonnal válaszolt.
- Jól kezdődik.
Jerich hangos cupanással lenyelte az utolsó falatot.
- Na... Ezzel az akcióval két dolgot értél el... Visszajuttattál egy értékes műtárgyat és kiérdemelted ezt a küldetést. A lényeg, hogy van pár ismerősöm a Noguránál. A vállalat egyik rejtett telephelyén egy új fajta berendezésén dolgoznak. Ez képes egy erőteret létrehozni, ami elhajlítja a fénysugarakat, ezzel láthatatlanná teszi a hajót.
- Láthatatlanná - nyögte ki Trent. Ez bizarr volt... Egy hajót úgy lehetett könnyen álcázni, hogy ha lekapcsolják a létfenntartó rendszereket, feketére festik, majd teljesen kikapcsolnak mindent. Elég primitív, lassú és kockázatos megoldás volt...
- Igen. Nos, ez értékes technológia. Ha megszerzem, a klánom és az egész népem előrelépése biztosítva lesz. Persze megfizettem az árat... A mostanit és ennek a tripláját. Nos, mi a válaszod?
Hawkins kimondta az egy szavas választ.
***
- Megvagy őrülve. Tudod, hogy ilyen trágyába még nem voltunk, erre te elvállalod - mondta Neyy. - Azt hittem, hogy hagysz mást is dönteni. Ellopod a hajót, úgy hogy a törőnk épp most készül lelépni.
Hawkins felsóhajtott. Számított erre, tudta hogy mit vállal, de a pénz csábító volt számára. Az utolsó mentőöv, hogy míg el nem vonul a vihar, addig megkapaszkodjon benne. Kolge-marnak és a többi vr'anak volt legalább valami eltorzult, de létező értékrendje. Addig a vegaiak bevallottan egoisták voltak.
És ez végül háborúhoz vezetett az emberekkel, ami valamilyen formában még akkor is tartott. Persze gazdasági háborúként...
Közben a lift lassan eltávolodott a fáktól és a mennyezet felé emelkedett.
Amiben ezek a hüllők álltak nyerésre.
- Nyugi, van tervem...
- Hogy? Átmensz pszichiáterbe és Russel lelkére beszélsz?
Trent felvonta a szemöldökét, majd a manotra nézett. A lény macskaszerű szemeiben mintha értetlenséget fedezett volna fel.
- Valami rosszra készülsz.
- Van még abból a seigoi álomporból?
- El akarod bódítani?
- El akarom altatni, majd elrabolni és úgy rábeszélni erre. Nyugi, a részét megkapja utána. Na megnyugodtál?
- A véráramba kell juttatni a szert, és elalszik. Kellemes álmai lesznek, de utána nagyon fog fájni a feje - válaszolta Neyy.
- Jó, elmegyek a találkozóhelyre, és beszélek vele - mondta Hawkins. - Te besétálsz, majd elkábítod. Persze ha nem sikerül. Na?
Neyy megrázta a fejét, majd felsóhajtott.
- Lenne egy kérdésem: Megvagy húzatva?
***
A Virító Orchidea rászolgált a nevére. A félkör alakú terem falait a szivárvány ezer színére festették, amely véletlenszerűen változtatta a színét és a falon lévő formákat. Hullámokat és gömböket formálva. Az asztalok és a pult mintha csak folyadékból faragták volna őket, a felületük úgy tükrözte vissza a fal színét.
Russel kért egy pohár loteai hályoglevet a kwizek fajtájú csapostól, majd leült a pulthoz. Az ajtót figyelte, arra várva, hogy Hawkins és Neyy belépjenek. Körülötte a többi vendég fogyasztotta kedvenc szilárd, légnemű, folyékony vagy plazmaállapotú frissítőjét. A fiú felhajtotta az italát, majd kért még egyet.
A kwizek odalépett, majd megszólalt.
- Lógatod az orrod?
- Egy nő miatt -buggyant elő a srácból.
- Ó! - mondta a barna, rücskös bőrű idegen. - Majd fizetni is fogsz?
Hawkins ekkor látta meg Ericát belépni az ajtón. A lány mindkét kezében szatyrokat tartott. Meglátta a fiút, majd odalépett hozzá.
- Miatta.
A csapos felemelte a kezét, majd a lányra nézett.
- Te kérsz valamit?
Erica megrázta a fejét. A kwizek vállat vont, majd ott hagyta őket. Steven látta, hogy inkább egy díszes ruhájú foxiait tüntet ki a figyelmével. Lehet egy ilyen lényre fogják őt is lecserélni. Sőt tuti, egy foxiai nem lő ágyúval.
Azért kell elmennie, mert megmentette Jade életét. A holoregényekbe a főhősnő ilyenkor a főhős nyakába ugrik, nem pedig leszidja.
- Belém rúgsz még kettőt?
- Tényleg ki akarsz lépni?
Steven bólintott. Rá se nézett Ericára, majd a szemével a csapost kereste. Az idegen a foxiaival beszélt, felé se pillantott. Molgekben legalább volt valami empátia...
- És szarban hagyod a csapatot, világos.
- Haszontalan vagyok, ennyi. Téged is majdnem kinyírtalak...
Erica felsóhajtott, a kwizek odalépett hozzájuk. Erica egy intéssel elküldte.
- Bocsánatot se kértél - válaszolta Erica.
- Próbáltam! - csapott Steven a pultra. - Csak te rám csaptad az ajtót...
A lány minden szava penge volt a lelkének, legalábbis egy tökön rúgás... Egymás után háromszor.
- Ohh, tényleg...
Steven úgy érezte mintha a helyzet kezdett volna jobb lenni. Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy újra kibéküljön a lánnyal, talán máshova is fejlessze a kapcsolatukat... Bár ez... Fura lett volna.
Persze bármi elronthatta volna ezt a pillanatot. Mint például az ajtón belépő Hawkins. Azonnal odalépett hozzájuk, a kwizek felé biccentett.
- Egy loteai hályoglé nekem pedig egy antariai cukorbort. - A csapos felsóhajtott, majd elindult hogy teljesítse a rendelést. Hawkins odaült Russelhez, majd megszólalt... Volna.
- Hol a részem? - vágott közbe Steven.
- Hallgass meg.... Lesz neked egy munka...
- Megvárattok, és még itt is akarsz tartani?
Trent felsóhajtott. A kwizek kihozta az italt. A férfi belekortyolt a vörösesbarna folyadékba, majd megszólalt:
- Ez nagyon finom. Na figyelj... Lenne itt egy meló...
- Kell a pénzem. - Trenten látszott, hogy tanácstalan. - Én innen elmegyek. Örökre, ezért küldted ide Ericát, hogy bocsánatot kérjen? Meddig próbáltátok a szöveget? - A lányra nézett. - Köszi... Áruló... Neyy... Hol van Neyy?
A manot ekkor lépett be az ajtón, majd hangtalan léptekkel átvágott a termen és Russel háta mögé ért. A törő ekkor jött rá, hogy hol is van Neyy...
A következő pillanatban hideg fém ért a bőréhez, sziszegő hang hallatszott. A fiú azt érezte, mintha csak folyékony forróság ömlene végig az erein. A következő pillanatba felkacagott, majd elsüllyedt a jól eső, meleg, folyékony sötétségbe.
Russel felkuncogott, majd elterült a padlón. Neyy villámgyorsan az övébe rakta a fecskendőt, majd felnyalábolta Russelt és a vállára vetette. A vendégek egyszerre néztek felé. Hawkins felállt, majd vállat vont. Gyorsan ki kellett találni egy mentősztorit.
- Az új Joshi-i módi. Hirtelen támadunk, ez felerősíti a szer hatását. Próbálják ki!
A vendégek visszafordultak, majd tovább folytatták az elfoglaltságukat.
- És most visszavisszük a hajóra, hogy kiheverje - mondta Hawkins, miközben elindultak.
- Már bevették a sztorit.
Trent vállat vont, majd elindultak az űrkikötő felé vezető folyosón. Jól ment... A tervek szerint, addig míg fel nem kell a srác és neki újra meg kell győznie arról, hogy ez a meló neki kell. Erica felzárkózott a férfi mellé.
Hawkins rámosolygott.
- Kivásároltad magad?
- Ki emberraboltad magad? - kérdezte a lány. - Ez mire volt jó?
- Vészterv - mondta Neyy szarkasztikusan . - Hawkins csodás terve.
- Figyeljetek, Russel a legjobb törő...
- Talán az én módszerem jobb lett volna - válaszolta Erica. - Már megbocsássatok. Mennyit fizet a meló?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése