Steven Russel úgy érezte, hogy valami őrült megragadja a szemgolyóit, majd egy hirtelen rántással kitépi őket az üregükből. A fiú azonnal feljajdult. A gyomra háborgott, a ruhája nedves volt a saját izzadtságától. És az a zúgás...
Ekkor nézte meg, hogy hol is van. Egy priccsen feküdt, egy kabin közepén, amit hamar felismert. A sajátja volt a Renegát szállítóhajón...
Amit ő elhagyni készült. Russel azonnal felült, majd visszaemlékezett mindenre. Hawkins próbálta rávenni, hogy vállaljon be valami melót, ő ezt elutasította, majd a következő pillanatba...
Mintha tűt szúrtak volna a szemébe, úgy tért vissza a fájdalom. Russel felszisszent, de a következő pillanatban a düh lángolva öntötte el a belsőét, hogy aztán újabb, pokolibb migrénbe torkoljon, és áthúzza a tervét.
Hogy kiront az ebédlőbe és keményen beleveri Trent Hawkins fejét az asztallapba...
- Hawkins! - ordított fel hirtelen, majd abba is hagyta. Érezte, hogy a gyomra az ordítástól újra táncot kezd járni. Nagy kihívást jelentett Russel számára, hogy ne hányja el magát. Ekkor nyílt ki az ajtó, AT lépett be rajta. A bal kezében egy bögrét tartott.
- Az űrben vagyunk, ugye? - tette fel a kérdést Steven. Hallotta a hajtóművek zúgását, valószínűleg a Renegát egy sokkal előnyösebb ugrópontra manőverezett.
AT bólintott.
- És hol vannak az emberrablók? - kérdezte Steven. Bár a robot arcát alkotó fémlemez semmilyen érzelmet nem árult el. Russel úgy gondolta, hogy a robot komputeragyában értetetlenség, pontosabban robotikus nyelven az információk hiánya léphetett fel. - Hawkins, Neyy és Erica.
- Az ebédlőben. - A robot átnyújtotta a poharat Stevennek, aki belekortyolt a mentolos ízű italba. A folyadék édes utóíze sokáig ott maradt a szájában. Valami toroli nyugtatótea volt, azonban érződött rajta hogy ez Neyy saját készítésű keveréke.
Miután elrabolták még italt és készítettek neki...
- Jó - morogta Russel. - Vezess hozzájuk.
Hawkins az ebédlőasztal mellett várta. A vele átellenes oldalon Erica ült, míg a vezérlőbe vezető lépcső mellett Neyy állt. Russel agyát elöntötte a vörös köd, sietős léptekkel a szerencsevadász felé indult, a bal keze ujjai ökölbe szorultak, a következő pillanatban mielőtt Trent bármit is mondhatott volna, Steven arcon csapta.
- A Telluson így bánnunk az emberrablókkal - kiáltotta, ahogy Hawkins hátratántorodott. A dühe nem párolgott el.
- Jó most hogy... - Russel újra ütött volna, de a következő pillanatban Hawkins egyszerűen elkapta a srác csuklóját, átdobta, mire a törő a földre került. Hawkins a mellkasára térdelt, majd megszólalt.
- Lenyugodtál?
- Elraboltál, hogy nyugodjak le?
- Figyelj, amíg nem nyugszol le, addig itt leszünk a padlón...
- Oh, hogy rohadná ketté - mondta Russel.
- Addig is itt lehettünk míg el nem jön az abszolút nulla pont... - válaszolta Hawkins. - Figyelj, annyi időm nincs, de szerintem megint nem tudsz megütni. Na, megnyugodtál?
Russel bólintott, mire Trent leszállt róla. Leült, majd hellyel kínálta. A fiú megrázta a fejét, de inkább nem méltatlankodott. Nem akart magából hülyét csinálni, hogy miért?
Ő se tudta. Ericára nézett.
- A részemről volt szó, nem arról, hogy valami randidroggal elkábítottok...
- Hawkins ötlete volt - szólt közbe Neyy.
- Attól még megtettétek. Na, kérem a részem, rakjatok le egy olyan bolygóra, ami úgy ahogy civilizált és ígérem nem szólok a rendfenntartóknak. Okés?
- Hát van egy kis gond... - szólt közbe Neyy. - Hát a fizetséget még nem kaptuk meg...
Erica a manotra nézett, láthatóan meglepődött. Russel pedig úgy érezte, hogy megint dühös lett...
- Ez komoly?
Hawkins csak bólintani bírt. Russel pedig ezerszer elkönyvelte a Renegát kapitányát egy kapitális hülyének.
- De az a fizetség amit azért kapunk, hogy a Nogura egyik prototípusát...
- A Nogura?
- Az a vegai azt mondta, hogy lopjátok meg a Nogurát? - förmedt rá Steven. - Ez komoly? Megakarjátok lopni azt a céget, ami letudná olvasztani a húst a csontjaidról? Megvagytok...
- Megvannak bolondulva. - Erica Jade odalépett a hütőgéphez és elővett valami italt. - Komolyan, remélem hogy jól megfizetnek minket...
- Igen, de Russelel megtudhatjuk csinálni - mondta Trent.
- És ezért raboltunk el - folytotta a szót Russelbe Neyy. - Figyelj, ha elvállalod akkor hamarabb túl leszünk rajta. Megkapod a részedet a serleges melóért meg ezért is. Ha túléljük. És ez volt az utolsó, hogy ájulásba taszítottunk.
Russel szétnézett a társain. Erica belekortyolt a fehérjeturmixába, majd Russelre nézett. Megrázta a fejét, de ez bizonytalan mozdulat volt. Azonban Steven félelme mellett egy másik érzés is kezdett előtörni, ami már sokszor átsegítette a nehéz helyzeteken...
A kíváncsiság. Hogy megtudja e csinálni.
Trentre pillantott.
- Na figyelj. Ez volt az utolsó melóm, bár így is úgy is az. Elvállalom...
Hawkins elvigyorodott erre. Russel azonban csak ennyit válaszolt.
- Megcsinálom. Azonban nem érted...
- Akkor?
Russel a szeme sarkából Jade-re pillantott. Az kíváncsian nézett felé, majd elkapta a tekintetét.
- Az nem a te dolgod... Nyomás. A terv hamarosan meglesz...
Ekkor nézte meg, hogy hol is van. Egy priccsen feküdt, egy kabin közepén, amit hamar felismert. A sajátja volt a Renegát szállítóhajón...
Amit ő elhagyni készült. Russel azonnal felült, majd visszaemlékezett mindenre. Hawkins próbálta rávenni, hogy vállaljon be valami melót, ő ezt elutasította, majd a következő pillanatba...
Mintha tűt szúrtak volna a szemébe, úgy tért vissza a fájdalom. Russel felszisszent, de a következő pillanatban a düh lángolva öntötte el a belsőét, hogy aztán újabb, pokolibb migrénbe torkoljon, és áthúzza a tervét.
Hogy kiront az ebédlőbe és keményen beleveri Trent Hawkins fejét az asztallapba...
- Hawkins! - ordított fel hirtelen, majd abba is hagyta. Érezte, hogy a gyomra az ordítástól újra táncot kezd járni. Nagy kihívást jelentett Russel számára, hogy ne hányja el magát. Ekkor nyílt ki az ajtó, AT lépett be rajta. A bal kezében egy bögrét tartott.
- Az űrben vagyunk, ugye? - tette fel a kérdést Steven. Hallotta a hajtóművek zúgását, valószínűleg a Renegát egy sokkal előnyösebb ugrópontra manőverezett.
AT bólintott.
- És hol vannak az emberrablók? - kérdezte Steven. Bár a robot arcát alkotó fémlemez semmilyen érzelmet nem árult el. Russel úgy gondolta, hogy a robot komputeragyában értetetlenség, pontosabban robotikus nyelven az információk hiánya léphetett fel. - Hawkins, Neyy és Erica.
- Az ebédlőben. - A robot átnyújtotta a poharat Stevennek, aki belekortyolt a mentolos ízű italba. A folyadék édes utóíze sokáig ott maradt a szájában. Valami toroli nyugtatótea volt, azonban érződött rajta hogy ez Neyy saját készítésű keveréke.
Miután elrabolták még italt és készítettek neki...
- Jó - morogta Russel. - Vezess hozzájuk.
Hawkins az ebédlőasztal mellett várta. A vele átellenes oldalon Erica ült, míg a vezérlőbe vezető lépcső mellett Neyy állt. Russel agyát elöntötte a vörös köd, sietős léptekkel a szerencsevadász felé indult, a bal keze ujjai ökölbe szorultak, a következő pillanatban mielőtt Trent bármit is mondhatott volna, Steven arcon csapta.
- A Telluson így bánnunk az emberrablókkal - kiáltotta, ahogy Hawkins hátratántorodott. A dühe nem párolgott el.
- Jó most hogy... - Russel újra ütött volna, de a következő pillanatban Hawkins egyszerűen elkapta a srác csuklóját, átdobta, mire a törő a földre került. Hawkins a mellkasára térdelt, majd megszólalt.
- Lenyugodtál?
- Elraboltál, hogy nyugodjak le?
- Figyelj, amíg nem nyugszol le, addig itt leszünk a padlón...
- Oh, hogy rohadná ketté - mondta Russel.
- Addig is itt lehettünk míg el nem jön az abszolút nulla pont... - válaszolta Hawkins. - Figyelj, annyi időm nincs, de szerintem megint nem tudsz megütni. Na, megnyugodtál?
Russel bólintott, mire Trent leszállt róla. Leült, majd hellyel kínálta. A fiú megrázta a fejét, de inkább nem méltatlankodott. Nem akart magából hülyét csinálni, hogy miért?
Ő se tudta. Ericára nézett.
- A részemről volt szó, nem arról, hogy valami randidroggal elkábítottok...
- Hawkins ötlete volt - szólt közbe Neyy.
- Attól még megtettétek. Na, kérem a részem, rakjatok le egy olyan bolygóra, ami úgy ahogy civilizált és ígérem nem szólok a rendfenntartóknak. Okés?
- Hát van egy kis gond... - szólt közbe Neyy. - Hát a fizetséget még nem kaptuk meg...
Erica a manotra nézett, láthatóan meglepődött. Russel pedig úgy érezte, hogy megint dühös lett...
- Ez komoly?
Hawkins csak bólintani bírt. Russel pedig ezerszer elkönyvelte a Renegát kapitányát egy kapitális hülyének.
- De az a fizetség amit azért kapunk, hogy a Nogura egyik prototípusát...
- A Nogura?
- Az a vegai azt mondta, hogy lopjátok meg a Nogurát? - förmedt rá Steven. - Ez komoly? Megakarjátok lopni azt a céget, ami letudná olvasztani a húst a csontjaidról? Megvagytok...
- Megvannak bolondulva. - Erica Jade odalépett a hütőgéphez és elővett valami italt. - Komolyan, remélem hogy jól megfizetnek minket...
- Igen, de Russelel megtudhatjuk csinálni - mondta Trent.
- És ezért raboltunk el - folytotta a szót Russelbe Neyy. - Figyelj, ha elvállalod akkor hamarabb túl leszünk rajta. Megkapod a részedet a serleges melóért meg ezért is. Ha túléljük. És ez volt az utolsó, hogy ájulásba taszítottunk.
Russel szétnézett a társain. Erica belekortyolt a fehérjeturmixába, majd Russelre nézett. Megrázta a fejét, de ez bizonytalan mozdulat volt. Azonban Steven félelme mellett egy másik érzés is kezdett előtörni, ami már sokszor átsegítette a nehéz helyzeteken...
A kíváncsiság. Hogy megtudja e csinálni.
Trentre pillantott.
- Na figyelj. Ez volt az utolsó melóm, bár így is úgy is az. Elvállalom...
Hawkins elvigyorodott erre. Russel azonban csak ennyit válaszolt.
- Megcsinálom. Azonban nem érted...
- Akkor?
Russel a szeme sarkából Jade-re pillantott. Az kíváncsian nézett felé, majd elkapta a tekintetét.
- Az nem a te dolgod... Nyomás. A terv hamarosan meglesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése